Cirkusz Ladik

Nem gondoltam volna a kezdet kezdetén, hogy egy óceánjáró hajón minden, de minden az evésről, zabálásról szól. Talán még a zabálás szó se elég kifejező…
Sikerült megtapasztalnom az amerikaiak zabálási szokásait és ezek ismeretében nem csoda, ami a hajón folyik.

Napi 4-5x-i étkezés van napirenden. Van, akinek ez se elég, de annak ott van a szobaszervíz. A társaságok nagyon elkényeztették az ápoltakat, ezért a legdurvább  különleges kérésekkel tudnak előrukkolni, de erről majd később.

A ladikon 2 fő étterem és 2 fine dining étterem van, valamint fagyizó, bisztró, hamburgeres.
A 2 fő étterem egyike egy büfé, ahol minden fellelhető, a másik étterem pedig a fix makkolda. A vendégek két részre vannak osztva, az egyik csoport 6-kor, a másik 8.30-kor vacsorázik. Fix asztal, fix időpont. Ez a két étterem az igazi Jurassic Park működés közben.

A 2 fine dining étterem egyike egy olasz, a másik pedig egy francia. A francia elég komoly, bárhol a világban megállná a helyét.

A reggeli 6-8 óra között kezdődik, 3-4 különböző helyszínen. A mozgalmas kikötői napokon beteszünk egy extra helyszínt is. Egyszerre kb. 1000 embert tudunk etetni, de valamikor ez is kevés. Ez az egyik legdurvább mutatvány a ladikon. Az, hogy az emberek mi mindent képesek összezabálni reggelire, az nagyon megdöbbentő. Úgy megpakolják a tányérokat, mintha nem lenne holnap. Pedig a büfé folyamatosan fel van töltve, még zárás előtt 5perccel is fullon van minden, nehogy valamelyik betegnek hiányérzete támadjon.
A kínai és az indiai eszik a leggusztustalanabbul, utána az amcsi és az izraeli következik. Hihetetlen mennyiségű tányér az asztalon, fele kaja otthagyva. A kínai és az indiai mindehhez látványosan és hangosan csámcsog, fennhangon kárálnak egymással.

Olyanok, mint a cápák. Nem tudok olyan korán felmenni az étterembe, hogy ne körözzön ott 20-30 vendég reggel 5 magasságában azon aggodalmaskodva, hogy mikor nyitunk már. A lehúzott függönyöket emelgetik, lopkodnak mögüle. Folyamatosan azon aggódnak, hogy valamiből nem jut nekik. Nagyon idegesítő…

A másik fele a kései reggeliző. 11.30-ig adunk reggelit, 11.45-kor már indul az ebéd. 11-28-kor még anyázik az omlettért, de utána már rögtön sorban áll az ebédért. Rendesen nem értem hova fér beléjük ez a rengeteg kaja.

Folyamatosan sztorikkal állnak elő, aminek a keretében mindenféle extra kérésük van. Rendszeres az aszalt szilva kompót, szilvalé, szója tej, laktózmentes tej és egyéb vackok kérése. Simán is kérhetné, de nem, az nem jó, mindegyiknek van valami ostoba sztorija. Senki nem kíváncsi rá…

Volt egy indus, az minden nap azzal talált meg minket, hogy neki tűzforrón kell a kávé. Már menekült előle mindenki, mert semmilyen hőfok nem volt neki megfelelő. Aztán kezelésbe vettem a kávéját. Kávé felforral, bögre sütőbe rak. Csodálkozott is rendesen, mert vagy 15percig nem tudott a bögréhez hozzányúlni, mert izott ;)))
Utána békén hagyott mindenkit.

Nagy kedvencek az álsportolók, akik tökszáraz sportfelszerelésben tripla kalóriabomba angol reggelit nyomnak. De a fitnesz cucc ott figyel rajtuk kora reggel.

A csomagolósok mindenből elraknak egy keveset, biztos, ami biztos, pedig 0-24-ben van szobaszervíz. De az a biztos, ami a zsebében, táskájában, nylon szatyrában van. Az már az övé!

Haverjaim a kényszeresek. Saját óriás bögréjük, termoszuk, müzlis táluk, vizes palackuk van. Nem mozdulnak el mellőlük, úgy járnak-kelnek vele, mintha valami vadásztrófea lenne.
Az óriás bögre szó szerint értendő, űrtartalma kb. 1-1.5 liter. Ebbe megy az ócska fekete kávé, 20dkg cukor és egy kis tej. De a csúcs a saját műzlis tál. Elképzelem Bobot Arizonából, ahogy belapátolja az utsó reggelijét otthon, majd bepakolja a bőröndbe az otthoni műzlis lavórját, majd nagy büszkén megjelenik vele az étteremben nálunk. Mert ezeknek se kicsi az űrméretük. Lusták, nincs kedvük kétszer fordulni.

Kisebb bögre, ilyenekkel mászkálnak

Rendszeresek azok az ápoltak, akik beleülnek a koszos asztalba, pedig van bőven tiszta is. Majd rögtön integetnek, rugóznak, hogy azonnal takarítsuk le az asztalukat. Na ezek az utolsók, mindig várniuk kell sajnos. Épp el vagyunk foglalva mással. Érdekes, mert a személyzet ilyen esetekben másodpercek alatt fel tud szívódni ;))

Nem szabad elfeledkezni az éhenkórászokról, pánikolókról, akik már előző nap azon aggódnak, hogy vajon másnap mikor nyit a reggeli. Rémült fejjel, félve teszik fel a kérdést (már előre aggódnak ha esetleg rossz választ kapnak) és már mondanák a sajnálatraméltó sztorijukat, de azt nem várjuk meg, rögtön mondjuk az időt és tovább.
Ide tartoznak a pánikreggelisek is. ők azok, akik elsőként rohanják le a büfét, asztalt barikádoznak maguknak, mindenféle személyes tárgyakat helyeznek ki rá, csak, hogy az övék lehessen. Utána futólépésben irány a pult, kaja begyűjtés, majd vissza az asztalhoz. Az asztalon általában annyi kaja van felhalmozva, amivel egy komplett japán halászfalut ki lehetne irtani.

A másik döbbenetre méltó brigád a CB rádiósok. Ők komolyan, rádiókkal felszerelkezve érkeznek a hajóra. Ezt használják telefon helyet. Sokuknak komolyabb készüléke van, mint a biztonsági személyzetnek.
Ők láncba verődve fosztogatják a büféket. Mindenki mindenkinek jelentést ad, hogy éppen mi, hol található. Átfésülik az egész büfét, majd módszeresen lerabolják. És ez nem vicc ;))

Az ebéd és a vacsora 1-1 külön posztot érdemel, érkezik az is!

Tele van velük a ladik. Olyan emberkék, akik azért, hogy egy kicsit több figyelmet kapjanak, képesek mindenféle allergiára, diétára, betegségre hivatkozni.

Az alap, aki kerekesszékkel, motoros székkel érkezik, csak azért, mert azoknak elsöbbségi beszállásuk van. Ezek általában le is buknak a 2-3.-ik napon, hogy tudnak 2 lábon is járni, nem csak a kocsival. Tényleg szánalmasak, hogy egy kis előnyért eladják a lelküket, de ugye, ahogy említettem korábban: "Karma is a bitch…"

Kedvenceim az úgy nevezett "Attention allergy" vendégek. Ők azok, akik az allegiára hivatkozva próbálnak előnyt kovácsolni. Első este kijelentik, hogy nekik ilyen és ilyen allergiájuk van, aztán emiatt előre rendelhetik a kaját, különleges kéréseik lehetnek és ugye nem lehet firtatni az egész valódiságát. Természetesen mindig a legdrágább összetevőket kérik, a cég meg elkényeztette őket és oda kell nekik adni. És ezt pontosan tudják is.

De tényleg akadnak igazán allergiások, akik aztán tényleg a világ összes vackára allergiásak. Elcseszett egy nemzet az amcsi, soha ennyi allergiás panasszal nem találkoztam eddig. A kedvencem eddig, aki allergiás az ananászra és a gombára. Fura egy ügy….

Most akad egy nő, aki a kijelentése szerint mindenre allergiás, nem is mondja meg, hogy mire, mert olyan hosszú a lista. Ő csak a legtisztább húsokat tudja enni, mint lazac, tuna, fillet mignon…stb. Valahogy mindig fillet mignon-t rendel, ami az egyik legdrágább hús. Ügyes trükk, de nem lehet firtatni, mert rögtön perre mehet a céggel szemben.

Emotion dog: a nő erre hivatkozott, hogy a kutya egy kezelés része, számára emocionális társ, emiatt felhozhatta a fedélzetre. Egész nap a kutyával parádézott, a kutyának is kaját és italt kellett adni. Plusz 1 vendég…

A mostani kedvenc utasom egy idős hölgy, aki néha vaknak tetteti magát. Bejön a büfébe a bottal, segítséget kér, kiszolgáltatja magát, amivel nincs is baj, sőt természetes. De este meg lebukik, mert vígan sasszézik az asztalok között bot és segítség nélkül. Öreg szélhámos, keményen nyomja. A napokban is asztalt cserélt, bemondta, hogy az előző asztalon volt egy üveg bora. De azon az asztalon előző este nem is ült senki, nem is volt a nevén bor, de a műsor meg volt.

Szóval nagy az isten állatkertje, alacsony a kerítés és szabadnaposak a gondozók. És mindenki nálunk van ;)
Komoly iskola ez, ezek után azt hiszem nem lesz olyan vendég, akit ne tudnék kezelni.

A ladikon általában 40-50 nemzet képviselteti magát:
Vezető tisztek: általában csak és kizárólag görögök

Vendéglátás vezetés: Balkán maffia (volt Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Magyarország)

Pincérek: balkán-török maffia, indonézek, kumárok, fülöpök, dél-amerikaiak

Mosoda: kínai maffia

Kaszinó: szovjet maffia

Konyha: jamaikai maffia, kumár maffia

Produkciós csapat: angolok

Általánosságban jófej mindenki, bár akadnak kivételek.

A görögök jófejek, igazi hajós népség. Majdnem mindig jókedvűek, viccelődnek, ugyanakkor végtelenül profik.

A balkán-török maffia jól dolgozik, van eszük, gondolkodnak, teszik a dolgukat. Jó velük dolgozni, mert rájuk lehet bízni önálló feladatokat, sőt észrevesznek dolgokat. Ez ám nagy fegyvertény, mert ez nem mindenkiről mondható el. Ugyanakkor nekik van a legnagyobb szájuk.

Az indonézek jófejek, nagyon tudnak dolgozni. Ugyan nekik el kell mondani mindent egyszer, hogy mit hogyan kell csinálni, de utána auto pilot üzemmódban nyomják. Megbízhatóak, mindent rájuk lehet bízni.

A fülöpök is jól dolgoznak, de ők már egy sunyibb népség. Nem néz a szemedbe, próbál elsunnyogni feladatokat, de persze akad kivétel.

A legnehezebb népség a kumár. Sunyik, munkakerülők, mindig a könnyebb megoldást keresik. A rájuk bízott feladatokat, félbehagyják, el se kezdik…stb. Ha beszélsz hozzájuk, sokszor nem is reagálnak, mintha süketek lennének. Csak a sokadik visszakérdezésre bólintanak valamit. Ezt elég nehezen viselem. Ha meg emelt hangon szólsz hozzájuk, azonnal szaladnak a HR osztályra, hogy pikkelek rájuk, és biztos azért, mert indiaiak. Arról akkor nem szól a fáma, hogy mit és hogyan sunnyogtak el.
Persze itt is akad kakukktojás, még pedig a közvetlen kollégám, mentorom, aki viszont az egyik legkomolyabb tudással rendelkező egyén a hajón. Sőt mi több, tökéletes angolja van és nem ingatja a fejét beszéd közben….

A jamaikaiak jófejek, csak a reggae és a Yamman szól náluk. A konyhában komoly túlerőben vannak. Amúgy meg mindegyik rap sztárnak, gangstanak vagy kosárlabdásnak öltözik a szabad idejében :)

A produkciós csapat egy külön műfaj. Királynőknek, primadonnáknak képzelik magukat és úgy is próbálnak viselkedni az első napokban, aztán rájönnek, hogy ezzel nem sokra mennek. Angol kislányok leginkább, akik élvezik a színpadot és a reflektorfényt és próbálnak sztárként viselkedni. Nem megy nekik!

2200 utas, 1000 fő személyzet várja minden nap a kaját. Napi 10-12.000 adag ételt adunk ki a konyhákból.
Az etetést úgy kell megoldani, hogy az óceán közepén nincs bolt, ahol be lehet vásárolni. Rendkívül komoly logisztikai, raktározási és beszerzési feladatok kísérik a túrákat.

Néhány adat a beszerzett és raktározott élelmiszer és ital mennyiségről:

Marhahús - 9000 kg
Bárányhús - 1500 kg
Sertéshús - 2000 kg
Borjúhús - 1600 kg
Csirkehús - 3600 kg
Pulykahús - 1000 kg
Hal, rák - 6000 kg
Virsli, kolbász - 1100 kg
Zöldség - 20000 kg
Gyümölcs - 17000 kg
Burgonya - 7000 kg
Tej - 6500 liter
Tojás - 12000 db
Cukor - 3500 kg
Rizs - 2500 kg
Kávé - 1300 kg
Fűszerek - 150 kg
Borok - 19000 üveg
Pezsgő - 160 üveg
Gin - 150 üveg
Vodka - 250 üveg
Whisky - 216 üveg
Egyéb - 425 üveg
Sör - 18000 liter

Az átkelés közepén járunk épp. 5 nap után vagy elfogyott a pamutgombolyag, vagy megunták a bridzsezést, a sudokut, a dominózást a vendégek, de a lényeg a lényeg, hogy a személyzet ellen fordították az összes energiájukat. Elkezdtek hibákat keresni, próbálták egymást túllicitálni az extra kérésekben, egyszóval betaláltak minket. Nem volt mit tenni, mindenféle extra programokat kellett nekik kitalálni, meg nekünk is speciális éttermi attrakciókat kellett bemutatnunk. Végül is egy csoki szökőkút és másnap egy sushi chef lecsillapította a kedélyeket.

Minden napra jut valami hülye kérés. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy egyrészt a ladik fel van készülve ezekre a kérésekre, a betegek, meg hozzá vannak szokva, hogy meg is kapják ezeket. Természetesen csak a drága dolgokat kérik, amit otthon nem biztos, hogy megvesznek. Természetesen mindig van hozzá valami sztori is. Általában az allergiára, meg a különböző diétákra hivatkoznak, ugyanis ezekre hivatkozva lehet hozzáférni mindenhez, mert azonnal előveszik a "Nem tiszteled az orvosi előírásokat" kártyát, amire hivatkozva ki lehet verni a balhét és mindenféle ingyen dolgokat lehet beszerezni a ladikon. De ahogy korábban írtam, "Karma is a bitch…"

Döbbenetes, hogy ezeknek az embereknek mindenünk a zabálás. Ennek egy külön fejezetet fogok szentelni, mert komoly téma.

3 nap van hátra a nagy vízen, aztán megérkezünk Lisszabonba. Az időeltolódást érdekesen oldják meg a hajón, napi 1órát csalnak le a napból. Ennek persze a személyzet nem örül, mert ennyivel kevesebb idő jut alvásra, bulira…stb. Emiatt természetesen a személyzet is nyűgösebb, nehezebben kezelhető. Egyszerű módját választják a lógásnak, kiiratják magukat a hajódokival. De erről sosem tájékoztatnak minket, mindig a munkába álláskor szembesülünk vele, hogy 1-2-3 emberrel kevesebb van a placcon. Akkor indul a rohangálás, hogy honnan tudjuk helyettesíteni őket. Valahogy mindig megoldjuk.

Időközben megérkeztünk Lisszabonba, aminek mindenki nagyon örült. A szárazföldre ugyan nem jutottam ki, de legalább nem billegett alattam a talaj. Ugyan egész jól megszoktam a billegést, sokszor a szárazföld is billeg. Indul a balti túra egy teljesen új vendégkörrel, jönnek az angol, spanyol, portugál, francia és német nyuggerek világot látni. Ez se lesz gyenge brigád az tuti...

Mivel a Karib térségbe elérkezett a rossz idő, ezért a társaság hajóit átvezénylik Európába, Alaszkába és Ázsiába. Nekünk Európa jutott.

4nappal ezelőtt nekilódultunk a nagy víz átkelésének. Természetesen utasokkal.

2100 fő, 75+ Menahem Cruise, úszó öregek otthona….
Mivel a jegy kb. annyiba kerül, mint egy repülőjegy, ezért sokan ezt a módját választják az utazásnak. De legalább itt társaság van, szórakoztatják őket, és non-stop etetés folyik.

Rendesen otthonkában, papucsban flangálnak a hajón, mint otthon. Bridzseznek, rejtvényeznek, kötögetnek, bingóznak… Kemény….

80%-uk jófej, a többi igazi tahó. Jobban ismerik a hajót és a szolgáltatásokat, mint maga a személyzet. 4napba tellett lecsillapítani őket.
Semmi nem jó nekik, mindenért nyafognak, árulkodnak a recepción.
Állandóan extrákat kérnek, ha nem azonnal adod nekik, akkor rögtön rugóznak, szóval nem könnyü velük.
A tegnapi kedvenc kérés, hogy hideg sajttálat kérnek, de melegen, mert nem szeret a hideg tányérhoz hozzáérni. Nem nagyon nézett hülyének a desszertes séf. De semmi gond, meleg tányért elővesz, sajtot rápakol, majd be az infralámpa alá 20mp-re, hadd legyen egy kicsit meleg. Nagy vigyorral tányér kivisz, öregasszony örül neki, majd elkezdett küzdeni vele, mert a sajt ráolvadt a meleg tányérra meglepő módon...

De hálistennek az állandó ringatózás és zabálás kezdi kifárasztani őket, így kezdenek lecsillapodni.

Akad egy komolyabb öreg, kínai gumipapucs nepper brigád, akik a legsunyibbak az összes közül. Zárás előtt 5perccel érkeznek makkolni, iszonyat kuplerájt hagyva maguk mögött és nekik vannak a leghülyébb kéréseik. Meleg szójatej, aszalt szilva juice, rengeteg bögre melegvíz, speciális csípős szósz…stb.
És ha valami véletlenül elfogy, vagy nincsen, akkor azonnal írásban reklamálnak a szálloda igazgatónál, előhúzva a rasszizmus kártyát, hogy őt biztos azért nem szolgálják ki, mert ázsiai.
De ezzel hálistennek nagyon rácsesztek, mert svéd a hotel direktor, aki közölte velük, hogy ő mint svéd eléggé liberális és a hajón 60 nemzet tagja dolgozik, ezért szó sem lehet rasszizmusról. Szóval hamar le lettek csillapítva, azóta kussolnak.

Azért időközben volt egy vészhelyzet is. Egyik utas szívrohamot kapott, ezért a hajó nekilódult Bermudának, hogy a helikopter elérje a hajót. Arra ébredtem hajnalban, hogy semmi nem zörög a kabinában, nincs semmi extra zaj, ergo a hajó nem mozog. Bekapcsoltam a tv-n azt a csatornát, ami a kapitányi híd kameráját közvetíti és ott lehetett látni, hogy a part közelében állunk és egy mentőhajó távolodik.

Folyt. köv.

Ahogy az elején írtam, rögtön belevágtak a mély vízbe. 4 és 5 napos karibi utakkal kezdtem. Ezeknek a lényege, hogy minél több emberrel megtömjék a hajót, mert a legdrágább az üres és az álló hajó. Ezenfelül óriási a konkurencia, így mutatni kell a többi cégnek és a részvényeseknek, hogy minden hajó tele van elégedett és visszatérő vendégekkel.

Az úti célok: Cozumel és a Bahamák

A vendégkör: white trash. Az amerikai társadalom klasszikus legalja keresztmetszete. Tractoristák, red neck-ek, latinók, tavaszi szünetet ünneplő fiatalok, nagy családok.

Ezalatt a rövid idő alatt akarják kiélvezni a hajó összes szolgáltatását. Ennyi idő alatt akarják (és teszik is…) lezabálni és levedelni a túra árát. Mindent elkövetnek, hogy ez sikerüljön is, ezért minden egyes makkoltatás egy óriás roham.

A makkoltatás több helyen folyik. A legzűrösebb az úgy nevezett inclusive dining, ami a túra árában benne foglalt vacsorát jelenti. Vagy menüről választanak, vagy a büfében esznek.

Két ültetésben megy a etetés. 1-1 ültetés 7-800 ember egyidejű etetését jelenti 1.5-2 óra alatt. Kicsit stresszes és tempós a mutatvány.
A betegek természetesen minden extrát kitalálnak és mivel a cégek elkényeztették őket, ezért ezeket a kívánságokat teljesíteni kell. Csak néhány példa: állandó avokádó saláta, erdei bogyók, sajttálak fogyasztása. Csak, ami drága :)

Ezenfelül annyit és olyat rendelhetnek az étlapról, amit szeretnének. Az eddigi csúcs egy japán pár, aki 11 főételt rendelt vacsorára. És meg is ették az összeset.

Életemben ennyi allergiás és speciális és kóser diétán élő embert nem láttam. Ugyan 80-90%-uk csak kitalált, kizárólag csak azért hivatkoznak erre, hogy külön kiemelt figyelmet kapjanak, valamint erre hivatkozva lehet ugráltatni a konyha személyzetét. Abban a pillanatban, ahogy nem tetszik nekik valami, azonnal előhúzzák ezt a kártyát és mint a hülye gyerekek, mennek árulkodni a recepcióra, hogy senki nem tartja tiszteletben az ő kívánságukat… De mint már említettem, karma is a bitch. Most még csak mondja, de a későbbiekben valójában szükségük lesz ezekre a speciális étrendekre.

A kóser etetés egy külön műfaj. Mivel a konyha nem alkalmas a kóser ételek elkészítésére, ezért azt egy külső cégtől rendeljük. Műanyag dobozban van, mélyfagyasztott junk food. A kóser étkezésre hivatkozók nagy része az első étkezés után lemond erről a plasztik kulináris élményről és áttér a lazacra…

Az ipari etetés után megkezdődik az ipari itatás és szórakoztatás. A hajón 23 (!) bár van és mindegyik teljes gőzzel üzemel. Az alkoholos italok nincsenek benne a túra árában, így ilyenkor a bárok elég komoly bevételt termelnek.

Szóval teljes az őrület a hajón, stresszes napok ezek és nagyon gyorsan telnek. Ezt már csak egy nap tudja überelni, az pedig az érkezés-indulás nap.
Kora hajnalban egy pánik reggelivel indul, ami annyit takar, hogy kiszállás előtt még lezabálják az utcsó dollárokat is. 1.5 órás nagyon komoly roham.

Az előző vendégek még szinte ki se szálltak, de az újak már ott rugóznak az ajtóban. Még fel se szállnak a hajóra, de már követelik az ebédet. Roham tempóban nyitjuk az éttermet és az új vendégek, mint a sáskák megrohanják a büfét és felzabálnak mindent. A zabálás minden esetben szó szerint értendő…

Minden egyes úti célon 8-10 órát tartózkodik csak a ladik. Pánik reggeli, indulás a túrákra, vásárlás, majd vissza az ingyen ebédért. Nagyjából ennyit tölt egy utas 1-1 úti célon. És mehet a pipa, hogy itt is jártam. Természetesen a helyek ezek szerint vannak berendezkedve. Mindenhol csak a turista lehúzó boltok, éttermek, bárok. Nem egy nagy kaland.

A karibi őrületnek vége, mert érkezik a rossz idő, ezért a ladikot Európába helyezik át. Indul az Atlanti óceán átkelése, ami egy teljesen új vendégkört jelent, de nem azt, hogy ők jobbak lennének ;)

A ladikon általában 40-50 nemzet képviselteti magát:

Vezető tisztek: általában csak és kizárólag görögök

Vendéglátás vezetés: Balkán maffia (volt Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Magyarország)

Pincérek: balkán-török maffia, indonézek, kumárok, fülöpök

Mosoda: kínai maffia

Kaszinó: szovjet maffia

Konyha: jamaikai maffia, kumár maffia

Produkciós csapat: angolok

Általánosságban jófej mindenki, bár akadnak kivételek.

A személyzetről majd írok még részletesebben is, mert akadnak sztorik bőven!