Az átkelés közepén járunk épp. 5 nap után vagy elfogyott a pamutgombolyag, vagy megunták a bridzsezést, a sudokut, a dominózást a vendégek, de a lényeg a lényeg, hogy a személyzet ellen fordították az összes energiájukat. Elkezdtek hibákat keresni, próbálták egymást túllicitálni az extra kérésekben, egyszóval betaláltak minket. Nem volt mit tenni, mindenféle extra programokat kellett nekik kitalálni, meg nekünk is speciális éttermi attrakciókat kellett bemutatnunk. Végül is egy csoki szökőkút és másnap egy sushi chef lecsillapította a kedélyeket.
Minden napra jut valami hülye kérés. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy egyrészt a ladik fel van készülve ezekre a kérésekre, a betegek, meg hozzá vannak szokva, hogy meg is kapják ezeket. Természetesen csak a drága dolgokat kérik, amit otthon nem biztos, hogy megvesznek. Természetesen mindig van hozzá valami sztori is. Általában az allergiára, meg a különböző diétákra hivatkoznak, ugyanis ezekre hivatkozva lehet hozzáférni mindenhez, mert azonnal előveszik a "Nem tiszteled az orvosi előírásokat" kártyát, amire hivatkozva ki lehet verni a balhét és mindenféle ingyen dolgokat lehet beszerezni a ladikon. De ahogy korábban írtam, "Karma is a bitch…"
Döbbenetes, hogy ezeknek az embereknek mindenünk a zabálás. Ennek egy külön fejezetet fogok szentelni, mert komoly téma.
3 nap van hátra a nagy vízen, aztán megérkezünk Lisszabonba. Az időeltolódást érdekesen oldják meg a hajón, napi 1órát csalnak le a napból. Ennek persze a személyzet nem örül, mert ennyivel kevesebb idő jut alvásra, bulira…stb. Emiatt természetesen a személyzet is nyűgösebb, nehezebben kezelhető. Egyszerű módját választják a lógásnak, kiiratják magukat a hajódokival. De erről sosem tájékoztatnak minket, mindig a munkába álláskor szembesülünk vele, hogy 1-2-3 emberrel kevesebb van a placcon. Akkor indul a rohangálás, hogy honnan tudjuk helyettesíteni őket. Valahogy mindig megoldjuk.
Időközben megérkeztünk Lisszabonba, aminek mindenki nagyon örült. A szárazföldre ugyan nem jutottam ki, de legalább nem billegett alattam a talaj. Ugyan egész jól megszoktam a billegést, sokszor a szárazföld is billeg. Indul a balti túra egy teljesen új vendégkörrel, jönnek az angol, spanyol, portugál, francia és német nyuggerek világot látni. Ez se lesz gyenge brigád az tuti...
