Nem gondoltam volna a kezdet kezdetén, hogy egy óceánjáró hajón minden, de minden az evésről, zabálásról szól. Talán még a zabálás szó se elég kifejező…
Sikerült megtapasztalnom az amerikaiak zabálási szokásait és ezek ismeretében nem csoda, ami a hajón folyik.
Napi 4-5x-i étkezés van napirenden. Van, akinek ez se elég, de annak ott van a szobaszervíz. A társaságok nagyon elkényeztették az ápoltakat, ezért a legdurvább különleges kérésekkel tudnak előrukkolni, de erről majd később.
A ladikon 2 fő étterem és 2 fine dining étterem van, valamint fagyizó, bisztró, hamburgeres.
A 2 fő étterem egyike egy büfé, ahol minden fellelhető, a másik étterem pedig a fix makkolda. A vendégek két részre vannak osztva, az egyik csoport 6-kor, a másik 8.30-kor vacsorázik. Fix asztal, fix időpont. Ez a két étterem az igazi Jurassic Park működés közben.
A 2 fine dining étterem egyike egy olasz, a másik pedig egy francia. A francia elég komoly, bárhol a világban megállná a helyét.
A reggeli 6-8 óra között kezdődik, 3-4 különböző helyszínen. A mozgalmas kikötői napokon beteszünk egy extra helyszínt is. Egyszerre kb. 1000 embert tudunk etetni, de valamikor ez is kevés. Ez az egyik legdurvább mutatvány a ladikon. Az, hogy az emberek mi mindent képesek összezabálni reggelire, az nagyon megdöbbentő. Úgy megpakolják a tányérokat, mintha nem lenne holnap. Pedig a büfé folyamatosan fel van töltve, még zárás előtt 5perccel is fullon van minden, nehogy valamelyik betegnek hiányérzete támadjon.
A kínai és az indiai eszik a leggusztustalanabbul, utána az amcsi és az izraeli következik. Hihetetlen mennyiségű tányér az asztalon, fele kaja otthagyva. A kínai és az indiai mindehhez látványosan és hangosan csámcsog, fennhangon kárálnak egymással.
Olyanok, mint a cápák. Nem tudok olyan korán felmenni az étterembe, hogy ne körözzön ott 20-30 vendég reggel 5 magasságában azon aggodalmaskodva, hogy mikor nyitunk már. A lehúzott függönyöket emelgetik, lopkodnak mögüle. Folyamatosan azon aggódnak, hogy valamiből nem jut nekik. Nagyon idegesítő…
A másik fele a kései reggeliző. 11.30-ig adunk reggelit, 11.45-kor már indul az ebéd. 11-28-kor még anyázik az omlettért, de utána már rögtön sorban áll az ebédért. Rendesen nem értem hova fér beléjük ez a rengeteg kaja.
Folyamatosan sztorikkal állnak elő, aminek a keretében mindenféle extra kérésük van. Rendszeres az aszalt szilva kompót, szilvalé, szója tej, laktózmentes tej és egyéb vackok kérése. Simán is kérhetné, de nem, az nem jó, mindegyiknek van valami ostoba sztorija. Senki nem kíváncsi rá…
Volt egy indus, az minden nap azzal talált meg minket, hogy neki tűzforrón kell a kávé. Már menekült előle mindenki, mert semmilyen hőfok nem volt neki megfelelő. Aztán kezelésbe vettem a kávéját. Kávé felforral, bögre sütőbe rak. Csodálkozott is rendesen, mert vagy 15percig nem tudott a bögréhez hozzányúlni, mert izott ;)))
Utána békén hagyott mindenkit.
Nagy kedvencek az álsportolók, akik tökszáraz sportfelszerelésben tripla kalóriabomba angol reggelit nyomnak. De a fitnesz cucc ott figyel rajtuk kora reggel.
A csomagolósok mindenből elraknak egy keveset, biztos, ami biztos, pedig 0-24-ben van szobaszervíz. De az a biztos, ami a zsebében, táskájában, nylon szatyrában van. Az már az övé!
Haverjaim a kényszeresek. Saját óriás bögréjük, termoszuk, müzlis táluk, vizes palackuk van. Nem mozdulnak el mellőlük, úgy járnak-kelnek vele, mintha valami vadásztrófea lenne.
Az óriás bögre szó szerint értendő, űrtartalma kb. 1-1.5 liter. Ebbe megy az ócska fekete kávé, 20dkg cukor és egy kis tej. De a csúcs a saját műzlis tál. Elképzelem Bobot Arizonából, ahogy belapátolja az utsó reggelijét otthon, majd bepakolja a bőröndbe az otthoni műzlis lavórját, majd nagy büszkén megjelenik vele az étteremben nálunk. Mert ezeknek se kicsi az űrméretük. Lusták, nincs kedvük kétszer fordulni.
Kisebb bögre, ilyenekkel mászkálnak
Rendszeresek azok az ápoltak, akik beleülnek a koszos asztalba, pedig van bőven tiszta is. Majd rögtön integetnek, rugóznak, hogy azonnal takarítsuk le az asztalukat. Na ezek az utolsók, mindig várniuk kell sajnos. Épp el vagyunk foglalva mással. Érdekes, mert a személyzet ilyen esetekben másodpercek alatt fel tud szívódni ;))
Nem szabad elfeledkezni az éhenkórászokról, pánikolókról, akik már előző nap azon aggódnak, hogy vajon másnap mikor nyit a reggeli. Rémült fejjel, félve teszik fel a kérdést (már előre aggódnak ha esetleg rossz választ kapnak) és már mondanák a sajnálatraméltó sztorijukat, de azt nem várjuk meg, rögtön mondjuk az időt és tovább.
Ide tartoznak a pánikreggelisek is. ők azok, akik elsőként rohanják le a büfét, asztalt barikádoznak maguknak, mindenféle személyes tárgyakat helyeznek ki rá, csak, hogy az övék lehessen. Utána futólépésben irány a pult, kaja begyűjtés, majd vissza az asztalhoz. Az asztalon általában annyi kaja van felhalmozva, amivel egy komplett japán halászfalut ki lehetne irtani.
A másik döbbenetre méltó brigád a CB rádiósok. Ők komolyan, rádiókkal felszerelkezve érkeznek a hajóra. Ezt használják telefon helyet. Sokuknak komolyabb készüléke van, mint a biztonsági személyzetnek.
Ők láncba verődve fosztogatják a büféket. Mindenki mindenkinek jelentést ad, hogy éppen mi, hol található. Átfésülik az egész büfét, majd módszeresen lerabolják. És ez nem vicc ;))
Az ebéd és a vacsora 1-1 külön posztot érdemel, érkezik az is!
