Ahogy az elején írtam, rögtön belevágtak a mély vízbe. 4 és 5 napos karibi utakkal kezdtem. Ezeknek a lényege, hogy minél több emberrel megtömjék a hajót, mert a legdrágább az üres és az álló hajó. Ezenfelül óriási a konkurencia, így mutatni kell a többi cégnek és a részvényeseknek, hogy minden hajó tele van elégedett és visszatérő vendégekkel.
Az úti célok: Cozumel és a Bahamák
A vendégkör: white trash. Az amerikai társadalom klasszikus legalja keresztmetszete. Tractoristák, red neck-ek, latinók, tavaszi szünetet ünneplő fiatalok, nagy családok.
Ezalatt a rövid idő alatt akarják kiélvezni a hajó összes szolgáltatását. Ennyi idő alatt akarják (és teszik is…) lezabálni és levedelni a túra árát. Mindent elkövetnek, hogy ez sikerüljön is, ezért minden egyes makkoltatás egy óriás roham.
A makkoltatás több helyen folyik. A legzűrösebb az úgy nevezett inclusive dining, ami a túra árában benne foglalt vacsorát jelenti. Vagy menüről választanak, vagy a büfében esznek.
Két ültetésben megy a etetés. 1-1 ültetés 7-800 ember egyidejű etetését jelenti 1.5-2 óra alatt. Kicsit stresszes és tempós a mutatvány.
A betegek természetesen minden extrát kitalálnak és mivel a cégek elkényeztették őket, ezért ezeket a kívánságokat teljesíteni kell. Csak néhány példa: állandó avokádó saláta, erdei bogyók, sajttálak fogyasztása. Csak, ami drága :)
Ezenfelül annyit és olyat rendelhetnek az étlapról, amit szeretnének. Az eddigi csúcs egy japán pár, aki 11 főételt rendelt vacsorára. És meg is ették az összeset.
Életemben ennyi allergiás és speciális és kóser diétán élő embert nem láttam. Ugyan 80-90%-uk csak kitalált, kizárólag csak azért hivatkoznak erre, hogy külön kiemelt figyelmet kapjanak, valamint erre hivatkozva lehet ugráltatni a konyha személyzetét. Abban a pillanatban, ahogy nem tetszik nekik valami, azonnal előhúzzák ezt a kártyát és mint a hülye gyerekek, mennek árulkodni a recepcióra, hogy senki nem tartja tiszteletben az ő kívánságukat… De mint már említettem, karma is a bitch. Most még csak mondja, de a későbbiekben valójában szükségük lesz ezekre a speciális étrendekre.
A kóser etetés egy külön műfaj. Mivel a konyha nem alkalmas a kóser ételek elkészítésére, ezért azt egy külső cégtől rendeljük. Műanyag dobozban van, mélyfagyasztott junk food. A kóser étkezésre hivatkozók nagy része az első étkezés után lemond erről a plasztik kulináris élményről és áttér a lazacra…
Az ipari etetés után megkezdődik az ipari itatás és szórakoztatás. A hajón 23 (!) bár van és mindegyik teljes gőzzel üzemel. Az alkoholos italok nincsenek benne a túra árában, így ilyenkor a bárok elég komoly bevételt termelnek.
Szóval teljes az őrület a hajón, stresszes napok ezek és nagyon gyorsan telnek. Ezt már csak egy nap tudja überelni, az pedig az érkezés-indulás nap.
Kora hajnalban egy pánik reggelivel indul, ami annyit takar, hogy kiszállás előtt még lezabálják az utcsó dollárokat is. 1.5 órás nagyon komoly roham.
Az előző vendégek még szinte ki se szálltak, de az újak már ott rugóznak az ajtóban. Még fel se szállnak a hajóra, de már követelik az ebédet. Roham tempóban nyitjuk az éttermet és az új vendégek, mint a sáskák megrohanják a büfét és felzabálnak mindent. A zabálás minden esetben szó szerint értendő…
Minden egyes úti célon 8-10 órát tartózkodik csak a ladik. Pánik reggeli, indulás a túrákra, vásárlás, majd vissza az ingyen ebédért. Nagyjából ennyit tölt egy utas 1-1 úti célon. És mehet a pipa, hogy itt is jártam. Természetesen a helyek ezek szerint vannak berendezkedve. Mindenhol csak a turista lehúzó boltok, éttermek, bárok. Nem egy nagy kaland.
A karibi őrületnek vége, mert érkezik a rossz idő, ezért a ladikot Európába helyezik át. Indul az Atlanti óceán átkelése, ami egy teljesen új vendégkört jelent, de nem azt, hogy ők jobbak lennének ;)
